10 hely, ahol elveszik a pénzed a social és a vásárlás között

A legtöbb vállalkozó csatornákban gondolkodik. Van a social, van a weboldal, van a hirdetés, és mindegyikre külön büszke vagy külön mérges. Közben a marketing büdzsé jellemzően nem a csatornákban vész el, hanem közöttük. Az illesztéseknél. Ott, ahol az egyik elem átadná a látogatót a másiknak, csak épp elejti.

Végigmegyünk a láncon. Számold, hány lyukat ismersz fel.

1. A bio-link a semmibe visz

Szorgalmasan posztolsz, az érdeklődő rákattint a profilodra, ott egy link a főoldalra, ahol semmi nem utal arra, amiről a poszt szólt. Két kattintás után elment. A social megtette a dolgát, a fogadó oldal nem.

2. A mobilon vánszorog az oldal

A social-forgalom szinte teljes egészében mobil. Ha az oldalad mobilon lassú, a látogató a betöltés felénél visszalép. A posztod jó volt. A kirakatig el is jutott. Az ajtót nem bírta kivárni.

3. A money oldalad nincs is indexelve

Írod a posztokat, futtatod a hirdetést, közben a szolgáltatásoldalad a keresőben „felfedezve, nincs indexelve” státuszban pihen. Vagyis aki keresésből jönne, az nem talál meg. A lánc egyik fő bejárata be van falazva, és kívülről nem látszik.

4. Vékony a tartalom ott, ahol dönteni kellene

A landing három mondat és egy gomb. Az ember is elbizonytalanodik tőle, a kereső meg egyenesen legyint rá. A döntési pontokon súlyos, konkrét tartalom kell: mit kapok, mennyiért, mi történik utána. Vázlatra nem ad ki senki pénzt.

5. A hirdetés a főoldalra visz

Klasszikus. Konkrét ajánlatot hirdetsz, a kattintás a főoldalra fut be, ahol a látogató kezdheti a kincskeresést. Minden ilyen kattintásért fizettél, és a felét az első tíz másodpercben elengeded.

6. A hirdetés mást ígér, mint amit a landing mond

Az egyik akciót emleget, a másik nem. Az egyik tegez, a másik magáz. Az egyik más árat mond. A látogató ilyenkor nem gondolkodik, hanem gyanakszik. A gyanakvó látogató pedig nem vásárol, hanem bezár.

7. Az űrlap „elment”, csak épp senkihez

A látogató kitölti a kapcsolatfelvételt, a rendszer vidáman visszaigazolja, az értesítő e-mail pedig sosem érkezik meg. Az érdeklődő azt hiszi, nem vagy rá kíváncsi. Te azt hiszed, nem érdeklődik senki. Mindkettőtöknek igaza van, és mindketten tévedtek. Láttam már ilyet élesben, hetekig senki nem vette észre.

8. Nincs követés, aki nem vett azonnal, elveszett

Az érdeklődők túlnyomó része nem az első találkozásnál vásárol. Ha nincs hírlevél, nincs remarketing, nincs semmilyen visszahívó mechanizmus, akkor minden látogatás egyszer használatos. A drágán megszerzett figyelmet egyszerűen kidobod.

9. A mérés hazudik, te meg hiszel neki

A statisztikád a valóság egy részét látja: aki elutasítja a sütiket, aki telefonon hív, aki e-mailt ír, az a kimutatásból hiányzik. Erre alapozva kapcsolod le a „nem működő” csatornát, ami valójában hozta a vevőid felét. A rossz adat rosszabb, mint a semmilyen, mert magabiztossá tesz.

10. Minden a hirdetésen áll

Az egész rendszer egyetlen lábon áll: amíg fizetsz, van forgalom, amint leállítod, csend. A hirdetés bérlemény. A kereshetőség, a tartalom, a lista a saját ingatlanod. Aki csak bérel, az minden hónapban nulláról indul.

A tanulság

A lánc annyira erős, amennyire a leggyengébb illesztése. Ezért nem az a kérdés, hogy „melyik csatorna nem működik”, hanem az, hogy hol szakad el az átadás. A jó hír: az illesztési hibák többsége nem büdzsékérdés, hanem figyelem kérdése. A rossz hír: addig fizeted őket, amíg meg nem találod.